MTA-SZTE-DE Elméleti Nyelvészeti és Informatikai Kutatócsoport

Az általunk vizsgált nyelvi jelenségek egyike a tegezés és a magázás, vagyis az, hogy a szöveg (legyen az akár álhír vagy nem álhír) szerzője hogyan szólít meg minket, olvasókat. A legtöbbször sehogyan se, az újságcikkek, beszámolók, hírek sokszor csak informálni akarják az olvasót. Az álhírek azonban gyakran nem csak információt közölnek, hanem arra is törekednek, hogy meggyőzzék az olvasót és rávegyék azt valamire, azaz manipulálnak. A meggyőzésnek, manipulációnak pedig az egyik hatékony eszköze az, hogy bevonják az olvasót, résztvevővé teszik, ezért arra számíthatunk, hogy az ilyen jellegű szövegekben gyakrabban fordul elő az olvasó megszólítása.

Az utóbbi években egyre több figyelem fordul az álhírek felé. Mértékadó elemzők arra figyelmeztetnek, hogy az álhírek a valódi híreknél tízszer gyorsabban terjednek az interneten, a közösségi oldalakon. A gazdaságban, az egészségügyben és a mindennapi életben is gigantikus károkat okoznak, miközben az álhírek kitalálói, terjesztői az álhírek által óriási haszonra, politikai előnyre tesznek szert. Nekünk, hétköznapi embereknek figyelnünk kell arra, hogy mit hiszünk el a szemünk elé kerülő hírekből, mert a téves információkkal félre akarnak minket vezetni. Figyelj oda, mit hiszel el, védekezz az álhírek ellen, amíg nem késő!

Az álhírek elleni védekezés egyik módja a tényellenőrzés. A tényellenőrök utánajárnak, hogy a hírekben megjelenő állítások igazak-e, tényleg az mondta-e, akinek tulajdonítják stb. Több tényellenőrző csoport, oldal, szerkesztőség is működik, sőt a hírolvasó közönség maga is ellenőrizheti a gyanús állítások valódiságát. De lássuk be: a tényellenőrzés költséges dolog, de legalábbis időigényes. Nem lehet minden pofon mellé egy forgalmi rendőrt állítani – mondta Fülig Jimmy a Piszkos Fred, a kapitányban. Vagy lehet?